Verseskötet

Harmatvirág csepp csöppen rámtündöklő szirmát simogatom napokon át.Nem enged el illata körülölel, szorít s rabulejt,ismét csillagos ég alatt alszom el.

Harmatvíz délibábnapsütötte árnyból áll.Megfognám a tájt talán..Reménytelen látomás.

Dallam száll kis homálynyugalom száll ma éjjel rád.Ring a fény testhez éregyütt érez minden lény.Mosoly száj gyógyító szempár tekint rád az égen át.Felhőtlen lég tiszta éjj ezercsillag szorja szét.Nyugodt már alszik tánminden mi érzi az éjszakát.

Hideg szellő, fagyos esőnekem mégis izzik a belsőm.Felforrt lég süvít továbbhűthetetlen test sétál tovább.Nem tör meg se fagy se szél jöhet bármi ha a lélek ép.

Tekergőző lét csupa lárva szanaszét,nyálkás beton lábad ég üvegszilánk vágja szét.Romlott erkölcs bűzlő testek, a pokol tépjen szét bennetek!Szennyes lélek pénzre éhes nem számít más a csaló létnek!Tisztulj élet!! Űzd ki innen! Nem való ide eme förtelmes tetem!...

Formabontó sziréntestekkísértenek mindenfele,testhez simul minden lepelférfi szemnek ez a gyengeAtyaég mi ez az egész?Őrült este, gyönyörcseppek,de nem kortyolhatok bele..

Érték vagy mely nem veszhetérték ki nélkül elveszelsose szídd ha elmegyhisz addig mindent megtett amit lehetett!

Szomorúság ül rajtamvad felhők suhannakkínos álmok múlnaks nem látom már a múltat.Feledném e gondokatha tehetném a dolgomathisz vár rám egy jobb világkörös körül a világ.